Mi a naiv realizmus a pszichológiában

Az általunk észlelt világ különbözik a való világtól. Olyan, mintha állandóan lencséken keresztül néznénk, amelyek eltorzítják a formáját és arányait, módosítva egyes szempontokat, másokat pedig eltorzítanak és kitörölnek. És nem is vesszük észre!

Mindig meg vagyunk győződve arról, hogy igazunk van olyan kérdésekben, mint a sport, a vallás, a politika ill a Covid-19 kezelésében is ehelyett mindig olyan lencséket használunk, amelyeken keresztül nézzük a valóság. Röviden, úgy gondoljuk, hogy a világ olyan, amilyennek látjuk, a naiv realizmus alapgondolata. Ebben a Psychology-Online cikkben elmondjuk mi a naiv realizmus a pszichológiában.

Index

1. Mi a naiv realizmus
2. A naiv realizmus előfutárai
3. A naiv realizmus jellemzői
4. Példák a naiv realizmusra

A pszichológiában ma használt kifejezést Lee Ross szociálpszichológus és munkatársai alkották meg az 1990-es években. Konkrétan, a naiv realizmus egy ismeretelméleti attitűd, amely szerint a mentális reprezentációk a külső világ hű és tárgyilagos reprodukciói.

Ebben az értelemben a naiv realizmus a szociálpszichológiában az az emberi hajlam azt hinni, hogy tárgyilagosan látjuk a körülöttünk lévő világot és hogy a velünk nem értő emberek tájékozatlanok, irracionálisak vagy előítéletesek. Ez a jelenség arra készteti az embereket, hogy eltúlozzák a saját maguk és mások közötti különbségeket.

A pszichológusok úgy vélik, hogy a naiv realizmus konfliktusokat válthat ki és súlyosbíthat, valamint akadályokat állít a tárgyalások elé különböző mechanizmusokon keresztül. Valójában a naiv realizmus sok máshoz nyújt elméleti alapot kognitív torzítások, vagyis a gondolkodás és a döntéshozatal során fellépő szisztematikus hibák. Ide tartozik a hamis hozzájárulás és az alapvető hozzárendelési hiba hatása.

A naiv realizmus a modern szociálpszichológia szubjektivista hagyományát követi, melynek gyökerei a terület egyik megalapítójában vannak, Kurt Lewis. Az 1920-as évektől az 1940-es évekig Lewin olyan megközelítést dolgozott ki az emberi viselkedés tanulmányozására, amelyet az ún. mezőelmélet, amely azt sugallja, hogy egy személy viselkedése a személy és a környezet.

Ebben az időszakban a szubjektivista gondolatok a pszichológia más területeire is elterjedtek. Például őt Jean Piaget fejlődéspszichológus, azzal érvelt, hogy a csecsemők egocentrikus lencsén keresztül látják a világot, és nehezen tudják elválasztani hiedelmeiket másokétól.

Az 1940-es és 1950-es években a szociálpszichológia korai úttörői a szubjektivista szemléletet alkalmazták a társadalmi észlelés területén. Konkrétan 1948-ban pszichológusok David Kretch és Richard Krutchfield Azzal érveltek, hogy az emberek szükségleteik, konnotációik, személyiségük és korábban kialakult kognitív mintáik szerint érzékelik és értelmezik a világot. Később a szociálpszichológus, Gustav Ichheiser, ebbe a gondolatba mélyedt annak megfigyelésével, hogy a személyes felfogás előítéletei hogyan vezetnek félreértésekhez a társas kapcsolatokban.

Továbbá a szociálpszichológus, Salamon Ash, aki a Gestalt hagyományban nőtt fel, azzal érvelt, hogy az emberek azért nem értenek egyet egymással, mert alapozzák meg ítéleteiket Különböző koncepciókban vagy látásmódokban azonban megvan az az illúziójuk, hogy a társadalmi világgal kapcsolatos ítéleteik igazak célokat. Ha egy kicsit jobban meg szeretné érteni az elméletét, ne hagyja ki ezt a cikket Az Asch-kísérlet: többségi befolyás és konformitás.

Lee Ross és pszichológustársa, Andrew Ward három kapcsolódó hipotézist vázolt fel, ill elvek, amelyek a naiv realizmust alkotják. A szerzők azzal érvelnek, hogy ezeket a feltételezéseket egy hosszú szociálpszichológiai iskola, valamint számos empirikus tanulmány támasztja alá. Az alábbiakban látjuk őket:

1. Az emberek azt hiszik, hogy tárgyilagosan és előítéletek nélkül látják a világot.
2. Elvárják, hogy mások is ugyanerre a következtetésre jussanak, mindaddig, amíg ugyanazoknak az információknak vannak kitéve, és racionálisan értelmezik azokat.
3. Feltételezik, hogy azok, akik nem osztják ugyanazt a nézetet, tudatlanok, irracionálisak vagy elfogultak.

Ha jobban megértjük, mit mond nekünk a naiv realizmus, semmi sem jobb, mint néhány példa.

1. példa a naiv realizmusra: focimeccs

Egy alapvető szociálpszichológiai tanulmányban, amelyet 1954-ben publikáltak, a dartmouthi és princetoni diákok egy videót néztek meg a két iskola közötti futballmeccsről. Bár ugyanazt a filmet látták, a rajongók mindkét iskola nagyon eltérően érzékelte a játékot. A princetoni diákok látták, hogy a Dartmouth csapata kétszer annyit szabálytalankodott a saját csapatukon és azt is látták, hogy a csapat kétszer annyi szabálysértést követett el, mint a tanulók Dartmouth.

Ehelyett a dartmouthi hallgatók az erőszak egyenletes keverékének tekintették a játékot, amelyben mindkét fél bűnös. Ez a tanulmány feltárta, hogy két csoport szubjektíven észlelt egy eseményt. Mindegyik csapat úgy gondolta, hogy tárgyilagosan szemlélte az eseményt, és hogy a másik félnek az eseményről alkotott képét elvakította az elfogultság.

Naiv realizmus 2. példa: "Egyél Joe-nál" tábla

Ross és munkatársai egy 1977-es tanulmánya szolgáltatta az első bizonyítékot a hamis beleegyezési hatásnak nevezett kognitív torzításra. Úgy határozták meg, mint az emberek hajlamát arra túlbecsülni, hogy mások milyen mértékben osztják ugyanazt a véleményt.

Ezt az elfogultságot a naiv realizmus első két alapelvének alátámasztására hivatkozták. A tanulmány során a diákokat megkérdezték, hogy viselnének-e szendvics alakú táblát, amelyen az állt, hogy "Egyél Joe's-ban" az egyetem körül. Ezután arra kérték őket, jelezzék, hogy szerintük más tanulók használni fogják-e a táblát, és mit gondolnak azokról a diákokról, akik hajlandóak használni vagy sem.

A kutatók azt találták, hogy azok a diákok, akik beleegyeztek a jel használatába, úgy gondolták, hogy a legtöbb diák használni fogja. Továbbá azt is gondolták, hogy a használat megtagadása sokkal leleplezőbb, mint társaik személyes tulajdonságai. Ezzel szemben azok a diákok, akik megtagadták a tábla használatát, úgy gondolták, hogy a legtöbb a diákok is visszautasítanák, és hogy a felkérés elfogadása sokkal feltáróbb volt, mint egyes vonásai személyiség.

Naiv realizmus 3. példa: Ellenséges közepes hatás

Az ellenséges médium hatásként ismert jelenség azt mutatja, hogy az emberek képesek szubjektíven szemléli a semleges eseményeket saját szükségleteik és értékeik alapján, valamint azt feltételezzük, hogy az eseményt másként értelmezők pártpártiak.

Egy 1985-ös tanulmányban Izrael-párti és arabbarát diákokat kértek fel, hogy legyenek tanúi valódi hírek Sabra és Shatila 1982-es lemészárlásáról, a menekültek tömeges lemészárlásáról palesztinok. A kutatók azt találták, hogy mindkét oldal támogatói az eseményről szóló média elfogultságnak ítélték meg az ellenkező nézőpontot. Valójában azt hitték, hogy a hírműsor felelősei a másik fél ideológiai álláspontjához ragaszkodtak.

4. példa a naiv realizmusra: zenehallgatás

További empirikus bizonyítékot szolgáltatott a pszichológia naiv realizmusára a tanulmány megcsapolás musical, Elizabeth Newton pszichológus 1990-ben. A vizsgálat során a résztvevőket mint menetvágó vagy hallgató.

Hoz kopogtatók azt mondták nekik, hogy koppintsák egy ismerős dal ütemét, míg a hallgatókat arra kérték, hogy próbálják meg azonosítani a dalt. Amíg a kopogtatók azt várták, hogy a hallgatók az esetek körülbelül 50%-ában kitalálják a dallamot, a hallgatók csak az esetek 2,5%-ában tudták azonosítani. Ez támogatást nyújtott a kudarc szempontjából a kopogtatók.

Ez a cikk csupán tájékoztató jellegű, a Psychology-Online-ban nem áll módunkban diagnózist felállítani vagy kezelést javasolni. Meghívjuk Önt, hogy forduljon pszichológushoz, hogy kezelje konkrét esetét.

Ha további hasonló cikkeket szeretne olvasni Mi a naiv realizmus a pszichológiában, javasoljuk, hogy lépjen be a kategóriánkba kognitív pszichológia.

• Amado Gonzalez, M. A. (2013). Az észlelési élmény természete: naiv realizmus és diszjuntivizmus. Filozófia Tanszék.